Üdv újra. Nem mondom, hogy az elmúlt hetemet egy borzasztóan különleges album felkutatatásával töltöttem, hogy aztán itt köztudatba ágyazzam; a lemez talált meg engem jópár nappal ezelőtt. Mint már túl vagyok a Hyde Out Production, Arepaz, stb., kiadói korszakomon, illetőleg teljes érdemi repertoárukkal jelen vannak nálunk, úgy most is egy vélhetően lassan nálam kedvenccé avanzsáló vállalkozás - ő sem idegen blogunktól - egy tagját mutatnám, megkezdve ezzel Exponential életciklusomat, és ha jól saccolom a mostani korong, nem ez az utolsó, ami ebből az istállóból szemlére kerül. A Collapsing Culture válogatáson (A.M. Architecht csapaton belül) már feltűnő texasi producer önálló megnyilvánulása az Aether. Diego Chavez grafikus, művészember, mely véna zenisége terén is kifejezetten lüktet. Fiatalkori zenei érdeklődése nem apadt, így történhetett, hogy mára egyedire csiszolódott stílusába öltöztetett szerzeményei most minket szórakoztathatnak. Fő vonásaiban hiphop alapoknak mondható erős elektronikus diffúzióval megáldott romantikus pompa, ami pont anniyra sokszínű, mint amenniyre egységesen egyedi. Chavez eddig egyetlen lemezzel rukkolt elő, kitöltve a végtelen zenei stíluspaletta egy izgalmas rését. A rock-tól a houseos hangzáson át a jazzig minden fűszerből hintett a kondérba, megnehezítve a dolgomat, hogy melyik zenét is mutassam most itt. Ami bizonyos, hogy a Autumn Pisces, ami hallgatható alant sem lehet tükre, csak egy szelete az albumnak.
(Exponential, USA, 2008)
