Rettentő friss, és lényeges cédé. Március 9.-én jelent meg, és végtére is, mostanra hozzám is eljutott, megérkezett egy igen régóta várt album. Idestova hét éve készült el az akusztikus minimal messze kiemelkedő alakjának debüt albuma a Revolv_er. Egy igen meghatározó album az életemben, amit misem mutat jobban, mint, hogy blogunk első bejegyzése, szintén ezen Úr keze munkáját dícsérte, dícséri. Számomra a Napoli is Not Nepal maga A minimal. Már évek óta rendre csekkolom, alkotott-e valami újjat azóta Hendryk Martin, és az egykét új myspaces szerzeményen kívül semmi terjedelmesebb. Tavaj megérdeklődtem az Úriembert, miszerint felvillantja-e még zenei virtuozitását, és várható-e újabb album eljövetele. A válasz pozitív volt, 3-4 hónapra saccolta az új lemezt, ám azóta eltelt csaknem egy év, de végtére is, csak megszületett. Aki nem tudná milyen vizekre eveztünk, annak szól, hogy a NiNN egykoron hardcore szcénábal tevékenykedő, már megkomolyodott művész, amit művel az az elktronikus és tradicionális, akusztikus hangvilágból összekersztezett zsenialitum. Tökéletesen egyedi, egyedien tökéletes hangzás, a nyugalom, a minimalitás maga, ami rezonanciára készteti a membránokat és dobhártyánkat egyaránt, hétmérföldes csizmában ugrálva a frekvencia nevű bolygón. A második album szintén kötelezően beszerzendő darab, amin 9 trackben, nem szakítva ez eddigi hangzásvilággal, talán egy kicsit még nyugodtabbra, harmónizálóbbra véve a figurát, több gitárral feledkezhetünk bele az unikális hangtengerbe. Egyszerűen megint egy tökéletes alkotásnak érzem a német Úr kezei közül kikerült alkotást, és nem hiszem, hogy pusztán az első lemez miatti elfogultság szól most belőlem, újfennt kellemes arányban találkoznak a szinteikus, soft-teches tónusok kitaszított  polgárai, az akusztikum nagyköveteivel, hol az egyik, hol a másik bagázs kerekedvén felül. Hendryk egyedi hangjai és kompozíciója, ez esetben is lenyűgözőek. A Mono Rave itt.

Napoli is Not Nepal - Boredom is Always Counterrevolutionary

(Onitor, Germany, 2009)