Roberto felkerekedett, vette az átmeneti kabátját, rágyújtott egy Camelre, és becsapva maga mögött az ajtót La Mano Fria-hoz sietett. Ecuador forró banánszagú utcáit róva, rutinosan, de tétován elérte a már belakott, bezenélt földszinti garzont. La Mano már türelmetlenül várt, tudta ma újabb anyagot rögzítenek. Epstein -aka Roberto Carlos Lange- higgadtan telepedett le fakeretes személyi számítógépe elé, elindította szekvenciaillesztő alkalmazását, majd egy sodort cigarettára gyújtva mélázni kezdett. A mélázás nem tartott soká, hiszen Robertonak ezzel már második lemeze fogalmazódott. 2005, Ecuador, Brooklyn: Gente sin Pueblo.
Jó. Vitathatatlanul absztrakt instrumentál album, nem fukarkodva a jazzista szólókkal, elektromos ásványvíz pezsgéssel. Nagyon nyugodt harmóniainduktor, kevés szöveg, kicsi gyerek hiphop csak. Torzított és tiszta ütemek mindenhol. Downtempo, de azért nem alszom. Egyöntetűen pozitív, élvezhető zenei csinálás.
Epstein – Gente sim Pueblo
(RL66, Botanica Del Jibaro, Japan, 2005)
