Jaime Meline-ről már esett szó, most bemutatkozó albumát vesszük górcső alá, ami majdnem napra pontosan egy évvel később jelent meg saját kiadójának első legendás albumjánál. A hanganyag legnagyobb hibája, hogy nem 80-110 évvel később jelent meg, mert így elég sok ember furcsán néz, ha a fülébe jut az organizált levegőrezgés, amit El-P összedobált.
Az album egy teljesen más időben jár, nagyon-nagyon sűrű és "úristenmiez?" típusú hangokkal operál, elsőre csak azt érezzük, hogy egy 464 éves lamantin lekötözött minket egy irodai székre és partvisnyéllel forgat minket. Közben értetlenül nézünk hang nélkül. Persze ezt megszokjuk előbb-utóbb, kibontódnak a zenei csomók, és elkezdjük teljességében érezni azt az univerzumot, amit El-P összehajtogatott nekünk. Androidok szolgálnak ki a hidrogénkúton, interneten vásárlunk magunknak patch-elt vesét (2.34), és mágneslifttel ugrunk fel quadozni a Holdra. Ha zeneileg megfogott az album, üljünk le a szövegekkel végighallgatni az egészet, érezni rajta hogy El Producto egy karosszékben mesél, és várja a világvégét, ami a 9.11-es események után nem is tűnt olyan távolinak. Az album ugyanis 2002. május. 14-én jelent meg. Én még 120-adszori hallgatás után is találok új, elrejtett hangokat benne. A Deep Space 9mm című számból egy nagyon durva hangulatú klipp is készült, érdemes megnézni. A háromszög segítségével meg a Tuned Mass Damper-t hallgathatjuk meg.
(Definitive Jux,USA,2002)
