Hogy miért van kijárási tilalom nappal? Nahát-nahát. Kulcsoljuk össze élettől meggörbült ujjaink a hátunk mögött és jöjjünk rá. Vagy inkább......elárulom? Ez egy sor a Company Flow nevű kollektíva egyik himnuszából. El-P nevét a blog olvasói (talán már vannak 3-man rajtam kívűl) már betéve tudják, lábméretét két könyökkel mutatva prezentálják. Sajnos (?) neki is köze van ehhez, zeneileg a 95%-ot ő alkotta meg. Nem titkoltan már most gondolkozom, hogy melyik számot rakjam bele a kis lejátszóba, nem lesz könnyű feladat rájönni.
Tulajdonképpen ez a 90-es évek 2. felének legfontosabb lemeze amikor a hullámvölgy felé elindult mainstream dolgok mellett megjelentek a kisebb és sötétebb helyen lakozó projektek, az independent hip-hop egyik alapkövét sikerült a Co Flow-nak lerakni Funcrusher Plus című albumukkal. A Rawkus jelentette meg eredetileg, de mivel az egész produkció lényege az irányított zenei trendek követésének alapvető elvetése, a műfaj újragondolása, ezért az anno Mos Def mellett leszerződtetett csapat elvágta köteleit a kiadó kikötőjétől. Nem az történt ugyanis, amit előre megbeszéltek. Jeles zenetörténészek és zenekritikusok a 90-es évek egyik legfontosabb lemezének tartják műfajtól függetlenül, az akkori release-ekre egy 10 évet minimum ráver.
A borító passzol az LP-hez, olyan érzésünk van végig, mintha űrroncs kereskedelemmel foglalkozó műbolygó közepén járnánk, tökös intergalaktikus bűnözők között. 2001-ben a csapat bedobta a törcsit, nem adtak ki több albumot, csak egy fél instumental őrületet. Mr. Len és Bigg Jus azóta is zeneileg aktív, sodródnak a 21. századdal, egy 2006-os interjúban Mr. Len elejtette, hogy már készíti az új album zenéit, egy esetleges reunion esetén jöhetne az új album. Tudjuk sajnos, hogy ezekből általában nem lesz semmi. Aktualitását az adja az eddig leírtaknak, hogy május 5-én remasterelve megjelenik a DefJux kiadásában újra az anyag, a főnök megszerezte a jogokat. Hallgassuk tehát a....ööö..najó legyen a Krazy Kings. Bár legyen inkább a Population Control. PRESS PLAY
