A Sikth 2000-ben alakult és 2008-ban oszlott fel. Ez egy két énekessel (Mikee Goodman és Justin Hill), két gitárossal (Dan Weller és Graham Pinney) egy basszerossal (James Leach) és egy dobossal (Dan Foord) operáló, ízig-vérig nagyon kemény és nagyon ostobán vadállat metálzenekar. Ahogy az ilyen zenekarokban megszokhattuk, a két énekes megosztva, válaszolgatva darálja az énektémákat. Míg az egyik karcosan ordít, a másik még kellems dallamos éneklésekre is képes. Zeneiségében viszont a zenekar, nem a primkó, egy hangon zúzó gitártémákat és a lábdob duplákat részesíti előnyben, hanem a kifejezetten bonyolult, utánozhatatlan, technikás matek metált, amelyre néha még fejet rázni is nehéz. Az album amelyet ajánlok Death of a Dead Day címet viseli, 2006-ban jelent meg. Ez is már amolyan visszatérés szerű album volt az első demót és a debüt nagylemezt követően, amely a messzi 2003-as évben jelent meg. A sokat mondó albumcím, és a 12 szám borzasztó agresszív egyvelege csak a későbbiekben derült ki, hogy a zenekar csúcspontja is lett. Ugyanis 2007 végén a két énekes bejelentette, hogy szeretnék elhagyni a zenekart, új utakra eveznének, meg a csúcson szeretnék balabalabalaba...
Volt olyan próbálkozás, hogy új énekeseket keressenek, de mivel részint a két előadó egyénisége határozta meg a muzsikát; tök felesleges lett volna másoknak betölteni a szerepüket. Lényegében a Sikth maradandót alkotott, és egy angliai búcsúturnét követően bevégeztetett. Az album első száma, a Bland Street Bloom szól.
(Bieler Bros. Records, USA, 2006)
