Eredetileg sosem voltam nagy Slum Village fan (ez egy detroiti csapat egyébként), de tavaly a Merlinben volt szerencsém látni őket (SV=T3+Elzhi) Phat Kat társaságában. Már ott feltűnt, hogy "Hé, ez a gyerek nem is ír hülyeségeket", a Cold Steel című Phat Kat track-ben meg széttépte a termet a szájával, még akkor is ha nekem a show-juk picit óvatos volt. Na ez a gyerek Elzhi volt, aki idén kiadta első LP-jét.
Tudni lehetett, hogy Black Milk ifjú de annál nagyobb zseninek és tehetségnek tartott (egyébként az is.) szintén detroiti producer (és MC is másodállásban) építette 2 kivételével az összes zenét az albumra. Gondoltam egy hallgatást csak megér. Na igen, de ekkor jött az első szám, és az első HOPPÁKÉREM! Majd a második, harmadik, negyedik trekk után is folytatódott ez. Meg végig HOPPÁKÉREM! Ez a fiatalember zseni, még játszani is kedve támad velünk azonnal a Guessing game című nótában, ahol nekünk kell kitalálni hogy mi lesz a sor vége, és a rím. Látott-hallott már valaki ilyet? Legenda is lehet a srác ha így folytatja. Elejétől a végéig szövegileg, és zeneileg (mert bizony ezek nem olcsó, műanyag hiphop bítek kérem) is zseniális. Megpróbálok többet nem zárójelezni, megfékezem a másik énemet (egyébként neki is nagyon tetszik a cucc).
A szövegekre felhívnám mégegyszer a figyelmet. Ritka az ilyen tökéletes összhang producer és MC között. Az album címéből kiderül, hogy vár még ránk egy két Elzhi anyag a közeljövőben, remélem Black Milk csapkodja a zenéket az alá is. Nem ragoznám tovább, leülni hallgatni, ugrálni rá valahol, szánkózni rá, szobát festeni, ez mindenhova tökéletes. Lehet választani.
(Fat Beats Records, USA, 2008)
