Eszembe jutott multkor az urak Rules című idei albuma, és megint hallgatgattam, és hűdejó volt, és mondtam magaban, mintha lenne nekik valami korábbi kiadványuk is, csekkolom, hogy az vajon miféle, vajon hasonlít e a későbbi, azaz a 2009-es korong világához. Nem nyúltam nagyon mellé. A stílus az már nagyjából akkor is ugyanaz volt, Erlend Øye hangja meghatározóan duruzsolt már azon a lemezen is. Hogy nevén nevezzük a dolgot, ez aThe Whitest Boy Alive Dreams című albuma. Tehát a stílus az az egyidőben, kimondottan alternatívként beskautyázható indies romantikus gitárpengetés és danolás. Tehát akkor megint ők, vissza az időben és kicsit a dinamikából is. Szól itt a Burning.
The Whitest Boy Alive - Dreams
(Asound/Bubbles, UK, 2006)
