Goldie. Aki ismeri az tudhatja mire számíthat, aki nem, az hallgassa meg, mert valami elképesztő hangorkán ez az album (is). Idei, és nagyon sokat kellett várni rá, én spec. lerágtam a körmömet, hogy végre meghallgathassam, aztán az első perc után egy idiótán elégedett mosoly futott fel a fülemig. Ez később valamelyest azért visszahúzódott, szóval nem végig voltam egyformán elégedett, de mégis az idén még nem hallottam ilyen jól összeszintetizált albumot, szerintem. Amit még feltétlen megemlítenék, hogy a hangokat az a Technical Itch mérte ki rajta, aki szerintem az egyik legnagyobb gyilkológép drumandbassileg. Ez érződik is erősen: a dobok elég tekiccsesek, továbbá az egyik kedves cimborám által egész egyszerűen és nemesen "olyanminthavalakibele-f*nganaegycsőbe" (elnézést) basszusnak nevezett hang járja át Goldie mesterművét. Ettől függetlenül nem lehet egy mészárkodós-csapkodós zenének nevezni, mert van benne érzelem, az egy másik kérdés, hogy milyen.
(Metalheadz,UK, 2008)
