17 évesen albumot kiadni elég zord dolog. Legendás albumot kiadni 2 évvel később (The Infamous) 19 évesen még zordabb dolog. A két felelős ezekért Havoc (Ő a zenékért is) és Prodigy, másnéven a Mobb Deep. 1995 óta eltelt 13 év, ami jelentős zenei karriernek számít, a Mobb Deep-pel történt egy s más, aki nem tudja hogy mi, azt ezekután se fogja érdekelni szerintem.
Tehát 2008-ban vagyunk, Prodigy még mindig "csak" 34 éves, túl van pár nem túl erős szóló anyagon, a kivétel ez alól talán csak a 2007-es Return of The Mac, ami eredetileg egy mixtape lett volna, de olyan minőségire sikerült, hogy inkább kiadták. The Alchemist ácsolta alá a zenét egyébként. Barátunkat sarlósejtes betegséggel diagnosztizálták, (a vörösvérsejtek sarló alakúvá válnak), és 2011-ig egy nagy biztonságú bentlakásos nevelőintézet vendégszeretetét élvezi. A harmadik illegális fegyvertartást már nem igazán nézte jószemmel a törvény, és a hiphop rendőrség (FBI titkos különegysége állítólag), és a 15 év helyett megegyeztek egy óvatos 3-ban. Ám van akinek ez sem elég, gyorsan kiadott idén még 2 albumot, a tárgyalás előtti hónapokat ugyanis a stúdióban töltötte. Lássuk, sikeresen e.
.jpg)
(Voxonic, USA, 2008)
Az első kottát április 22-én adták ki meg HNIC 2 címmel, a kifejezés állítólag Prodigy nagymamájától ered és Head Nigga In Charge a jelentése. Tipikus QueensBridge-i mocskos album, a producerek főként Sid Roams és The Alchemist voltak, meglepően sötét, nem tingli-tangli zenékkel, néhol nagyon kellemes melódiákkal, mint a Prodigy apjáról szóló Veterans Memorial Pt. 2 című trekkben. Nagyon kellemes meglepetés, még akkor is ha Prodigy flow-ja nem olyan mint régen, hátradőltebb, nyugodtabban reppel, ami nyílván az életkornak is köszönhető, nem olyan dühös mint a Hell On Earth című szintén legendás (és amúgy sztem a legjobb) Mobb Deep albumon. Külön kiemelném a Young Veterans című nótát, amit én a mai napig sem tudtam megunni hatezer hallgatás után sem. Szövegileg a hidegfúziós erőművek problémáira megoldást, vagy életmegváltó gondolatokat ne nagyon várjunk, de ez nemis erről szól. Beleülnek a nyakadba és leszakítják. De mindeképpen messze többet nyújt a tipikus 85% fegyver-nők-zöld-gyémánt kombónál. Közreműködnek új pajtásai pár számban, Big Twinz és Un Pacino is.
(Dirt Class Records, USA, 2008)
Lássuk tehát a Product Of The 80's című anyagot, a borítóból is látszik hogy picit leutazunk Floridába, lehet akár Miami is. Az sem véletlen, hogy a borítón a másik 2 imént említett jókiállású fiatalember: Big Twinz és Un Pacino is helyet kapott, majdnem mindegyik számban szerepelnek vagy együtt, vagy külön-külön. A muzsikák nagy részét szintén Sid Roams követte el, de itt már találhatunk Jake One zenéket is. A 80-as évekre utaló cím nem véletlen, tele tipikus tapsokkal és a kort idéző idióta szintetizátor és elektromos orgona hangszereléssel. Nagyon eltalálták. A zenék egy része hozza az előző ívet, de van sötétebb hangszerelésű is. Lirikális jellege hasonló mint az előző albumon, csak érezni az egész Miami-motorcsónak-kokain-naplemente témák megjelenését. Én inkább erre Vice City-znék. Tökéletes példa erre az In The Smash című szám.
Egy szó mint száz, Prodigy megmutatta hogy akárhol is pihen éppen, még mindig lehet minőségi anyagokra számítani ha megtalálja hozzá a megfelelő producereket. A QueensBridge-i hiphopban még mindig van erő. Szabadulása után ott kell folytatnia ahol abbahagyta, szöveget írni most van ideje bőven, abban előrelépésre számíthatunk.
