Japán triett, de azt, hogy hárman vannak, azt könnyen megsejthettük. A csapat feje Kiyoshi Tonda és őt egészíti még ki két krapek: Bulljun és Daisuke Nakai. Rettentő ismerősen csengő nevek mindenkinek, biztosan tudjuk kik ők, legalább minden 2. magyar tinilány falán láthatunk legalább egy Daisuke Nakai posztert, legalábbis én meg vagyok győződve róla. Ennek értelmében ez a bejegyzés, most a köztes, tehát a páratlanadik embereknek szól főleg (meg annak, aki nem tinilány). Future jazz, szépen összekomponálva, sok hangszer, hálás beatek kíséretében, csak már azért nem írom, mert szinte egyértelmű, hogy a jazz-hiphop kategóriába is elég kényelmesen belefér, jó rá, a mérete. Mindannyian tudjuk, hogy nem is volna érdemes, ugyanis azért ez elég nyúlós anyagból varrt stílus, sok mindenki magára húzhatja, kinek jobban áll kinek kevésbé előnyös. Szóval dicsértetes, hogy ez esetben nem a zongora az akusztikus szupersztár, hanem a trombita, és egyéb fúvós hangadó eszközök, illetőleg a gitár is szívesen bele-belemosolyog. Kérdés nélkül a jazzista karakter a hangsúlyosabb, a hiphop világából ellesett bítek (jól sikerült integrálnia a srácoknak), csak eszközként jelennek meg a teljesség érzetének szolgálatában, és ez sem mondható el minden trackre. Kicsit talán DJ Krush Úr nyugdíjas éveinek elszállósabb nótáival homologizálnak, ügyesek. "It is 250% down tempo..."
(P-Vine Records, Japan, 2007)
