Újabb írás, ami úgy kezdődik, hogy már járt nálunk és... Igen járt, és most megint, hiszen megjelent Guillermo Scott Herren legújabb, jelenleg még jócskán ropogós lemeze. Ezen hír elsősoron kedves Ingyen végtelenül figyelmes gesztusa képében realizálódott az én fejemben: szólt. Egy szó mint száz, megjelent, megjelenik Prefuse 73 új albuma, aminek én, kimondottan örültem. Mint azt már korábban kifejtettem, az egyszemélyes csodacsapat egy/az alternaítv hiphop atasé, a törtütemek atyja, az elektornikus időjáratás és intelligencia egy magasra kiemelkedő alakja. A mostani lemez szintén nem okozott csalódást, sőt. Habár abszolult elégedett voltam az eddigi lemezekkel, valahogy a mostani most még jobban teszik, mint az előzőek, mint mikor olyannyira voltak újak, mint amennyire ez most. Az, hogy ez minek tudható be, az nem is fontos, lehet, hogy csak mindig ezt gondolom az újdonság adta euforikus mámoromban. Mindenesetre a stílus némiképp változott, elmozdult. A törtütem és a Földön túl is törvényen kívüli hangok megmaradtak, inkább számomra a tempó és a sűrűség az ami eltérést mutat, mintha a hangok világába is begyűrűzött volna a recesszió szigorúan parancsoló szava. Nem annyira jellemző az a nagyvárosi hangforgalom, mint a korábbi lemezeken, sokkal nyugadtabb, muzikálisabb (a maga nemében) az egész, kicsit kivonulunk a belvárosból, és még ugyan halljuk a zajokat, érzékelhető a harmónia és a természet nyugtató sóhaja, mindeközben megtartva sajátságosságát, elvíve a kedves hallgatót, jó messzire meg vissza meg a másik irányba meg mindenhova. A tempó tehát lelassult, a zeneiség erősdött, de mindez csak szolid árnyalati szinten érzékelhető, emellett pedig akad jócskán a hagyományosan kaotikus orkánokból is. Remek basszus témák, típusosan prefúzionikus ciripelés, frekvencia pengetés, mindez 29 trackbe szétdarabolva került tálalásra. Hivatalos megjelenési dátum április 14. Itt: a Yuletide szól.
Prefuse 73 - Everything She Touched Turned Ampexian
(Warp Records, UK, 2009)
