Nem a legaktuálisabb megjelenés éppen, de mindenképppen egy megemlítendő csapat a Vampire Weekend. Az amerikában lévő kvartett 2007 óta részese a zenei társadalomnak, azóta több kisebb terjedelű kiadványuk mellett tavaly egy nagylemezzel rukkoltak elő. A tagok: Ezra Koenig, Rostam Batmanglij, Christopher Tomson és Chris Baio. Ők számomra, akárhogy is amerikaiak (javíts ha tévedek, lehet, hogy csak élni mentek oda) mégis a brit típusú indie vonal egyik alapvető irányadói, utólagos meglapozói, vagy sikerült annak az összes jótulajdonságból összegyűjteni a legjobbakat maguknak. Szóval igen, annak ellenére, hogy myspaces oldalukon újhullámos punk zenekarnak csúfolják magukat, én mégis azt mondanám indie-t játszanak, holott lehet a kettő ugyanaz. Az ő alakulatuk is egy mérföldkő az életemben, ugyanis korábban elöttük nem nagyon hallgattam, preferáltam ezt a stílust. Leginkább Phoenixhez, vagy a The Whitest Boy Alive-hoz hasonul a világuk. Az alap csodás, kifejezetten, fokozottan muzikális, sok sok pengetőssel, hegedűssel, persze töménytelen gitárzással, és páratlanul meghatározó rá/mellédobolással. A lemezen még megannyi hangszer megszólal, úgymint cselló, zongora, orgona, mellotron, csembaló stb.. A szövegelés az indiehez méltóan félig éneklős, emócionális lázongás, ami kellően igazodik a hangszerarzenál diktálta alapokhoz. Egytől-egyik potenciális slágernóták, dinamikus, reformer és romantizáló felfogásban is. Itt az A-punk.
Vampire Weekend - Vampire Weekend
(XL recordings, UK, 2008)
