Óriási bajban vagyok. Bluest hallgatsz? Csak Jazzt? Elektronikus zenét? Utálod a HipHop(vagy hívhatod tőlem akárminek)-ot? Klasszikust hallgatsz? Kísérleti zenét? Ambientre alszol el? Kérdezhetnék még. Nemfogok.
Amiről most itt szó lesz az zenetörténeti jelentősségű, lehet ez túl-lihegés, erről is lehetne vitatkozni. 2 fiatalember Harlemből a 135ödik utca környékéről és egy fehérebb úriember egy picit távolabbról, Brooklynból. Vast Aire, Vordul Mega, és El-P.
Ez az az album ami a Def Jux kiadót azonnal a legjobban figyelt indie kiadók közé repítette. Ez az ami elindított egy mozgalmat, és ráébresztett rengeteg embert hogy jé, erre fele is el lehet indulni. Ez az amit egyik kritikus sem tudott lehúzni, még akkor sem ha műfajilag amúgy más fele kalandozik, és rosszul van a feketébb zenéktől. Ez az amire azt mondom hogy nincsen rajta gyenge vagy gyengébb trekk, pedig egy kezemen megtudom számolni, hogy szerintem hány ilyen létezik. Ez az ami aktuális és újszerű és friss lesz 10-15 év múlva is. Ez az aminek a zenei sávjai olyan sűrűek hogy 3 oldalt kell görgetni a zeneszerkesztőkben. Ez az ami szövegileg és zeneileg a legjobban átadja a nagyvárosi élet negatívumait és pozitívumait egyben. Ez az az LP ahol tényleg meghal Optimus Prime. Ez az ahol a metaforák arra késztetnek hogy a saját nyakadra csukjad a liftajtót (tőlem lehet véletlenül is).
Az ötödik hallgatás után fog leesni miről beszéltem. Vast Aire, és Vordul himnuszként írt meg és reppelt fel minden egyes szöveget. A lírikák fenn vannak neten ugyebár, az album megszerezhető instrumentális állapotban is. Úgyis kötelezően ajánlott. El-P életművének csúcspontja eddig, a 2000-res évek, és minden idők legnagyobb független zenei remekműve.
(Definitive Jux, USA, 2001)
