Nem, ez nem hiphop blog. Csak adódott egy olyan érdekesség, hogy azt, ha valaki rámagyaráz (és nem rá tralalázik) valami zenei bázisra, azt már általában a korábban említett kategóriához csapjuk. Nade ez egy rettentő tág kategória, végtelen a paletta, melynek újabb színe ma a japán (nem nem, nem is japánblog) születésű Jun Seba, vagy ha úgy tetszik, vagy úgy rémlik Nujabes. Produszer, dízsé, még animációkhoz is csinál soundtracket, híresen élőben performanszol. Az ő általa képviselt hiphop más stílusokkal vegyülve kerekedett, kerekedik, amiből a legnyomatékosabb a jazz (nem, nem is jazz-hiphop blog), és talán a soul: kutyajó. Az alapokban találkozhatunk Miles Davistől, Yusef Lateeftől kölcsönzött loopokkal, és egyöntetűen megállapíthatjuk, nujabes szeret valódi, vagy valódinak tűnő hangokkal dolgozni, és most inkább hangszerekre (ilyen a zongora is), mintsem például teniszlabda pattogásra gondolok. Azért megjegyzendő, hogy ez nem kizárólagos, hiszen jól összeproducereli azokat az igaz hangokat, a hozzájuk kellő mű hangokkal. Nahát. Nujabes szabadidejében lemezboltot tulajdonol, illeteve a kiadójának ügyeit intézi (ja ez nem szabadidő), szóval szabad idejében szeret a nagymamája ablakából kitekinteni a szemközti kutyaiskola biciklitárólójára. Az elmúlt években kiadójánál zenélő urak muzsikáját masterelte, válogatásokat tapaszt, zenéket generáloz. 2005-ös Modal Soul albuma a legutóbbi önálló, amin a kiadója vonzáskörzetében is tevékenykedő Shing02, Uyama Hiroto, Apani B, Cise Star, Akin, Pase Rock és Substantial is csacsognak.
(Hyde Out Recordings, Japan, 2005)
