A mai lemez, na, az nem egy mai gyerek. Aki az okozója, az pedig Luciano Supervielle. Argentin DJ, muzsikus, azaz zenész. Egyszerre játszik zongorán és klaviatúrán hasonlóan kiemelkedő módon, azaz, amit felzenél -akár személyesen, akár közvetve- azt a számítógépen, vagy egyéb erre hivatott eszközön, hasonlóan színvonalasan dolgozza után, illeszti a helyére. Az, amit mi már kézhez kapunk egy típusos elektroakusztikus album (egyelőre csak egy). A hangélmény váza a zongora, a cselló és a hegedű és ezt egészítik a beatek, loopok, olykor kifejezetten minimalista, olykor kaotikus, világvége hangulatot képviselve. A fellépések általában több, élő (nem exumált) zenésszel történnek, mellyel párhuzamosan folyik az elektrotechnikai utómunkálat, igazán hatásos, Sayag Jazz Machine jellegű parádés show keretében, hozzá kell tenni, hogy a zenei világ azért igen-igen eltér. Az albumról több nótát kölcsönöztek filmekhez, valamint a Fundango c. track az, ami még mindenképpen említésre méltó. Mindvégig érezhetjük a zene egyöntetű pulzálását, és a Gotan Project-től kölcsönzött spanyolos/latinos identitást. Habár nem egy frissensült, de utólag mikrohullámú sütőben melegítve is fogyasztható, nem lesz műanyag íze.
Luciano Supervielle - Bajofondo Tango Club Presenta A: Supervielle
(Surco Records J.V., Argentina, 2004)
