Előre szeretném leszögezni, hogy nem vagyok regisztrálva a Nine Inch Nails Hungarian Fansite-on, nem tudok fordított N betűt írni sajnos, és nincs Trent Reznor poszter a falamon. Ezektől függetlenül most NEM a legutóbbi albumukról ejtenék pár szót. Bár megérdemelne pár könyvet is az egyedüli állandó tag, Trent Reznor, aki kétségkívűl generációjának egyik legkreatívabb muzsikusa, különös életszemlélettel, egyidőben 53 futó zenei és másmilyen projekttel. A 2007 áprilisában megjelent Year Zero (hű az már lassan két éve volt) egy koncept album, aminek témája egy 2022-es disztópia az Egyesült Államokról. Sőt még ha elárulom azoknak, akik az elmúlt 10 évet egy szikla alá beszorulva töltötték, hogy a NIN egy alternative/industrial metal/rock/... (húzzad alá azt amelyik neked tetszik) együttes, akkor nem fogunk talán ők sem meglepődni a gépies doboktól, az olyan érzéstől, mintha egy cyborg forrasztó üzemben járnánk, és valaki lihegve-suttogva énekel néha picit kiborulva, néha csak a fejéből kinézve, vagy akár átlagosan szorongva, kicsit feszülten. Nem írnék több ilyen gyönyörű 500 szavas mondatokat, aki szereti az igényes zenét annak már megvan, aki új életet akar kezdeni, annak meg lesz, és akik bevannak a kő alá szorulva, azoknak írjunk egy Boldog Karácsonyt SMS-t lassacskán. Esetleg vigyük ezt az albumot nekik ajándékba. Fiala János ajánlásával.
(Interscope, USA, 2007)