Huhú, most aztán megint valami nagyon különleges érdekesség következik. Egy igen jó elszállós minimalista ambient, amit én, mint olyat például különösképpen preferálok. Az előadó az Huntley Miller, avagy más néven Cepia. Miller kezdeti többéves akusztikus zenei szcénában építgetett karrierjét hirtelen kitörni vágyása, önállósodása törte meg, és felhasználva zenei kvalitását, kiváló hallását és tehetségét, nekivágott ez elektronikus birodalom végtelenül nyugodt ostromának. Amit létrehozott az valami egészen különleges világ, természetfilmek zenéjének illő számok, olykor egy kis óvatos breakbetaes szellőbe kavarodva. Kétség kívül önálló a stílus és a hangzás, igazán kellemes light muzsika. Eddigi két nagylemezéből most a korábbit kérném figyelmünkkel átitatni, ami egy válogatás lemez, átértelmezett nótákból, erős elektronikus metaforában. Az alapkoncepció nem ütközik semmilyen hazai, vagy más egyéb nemzetközi, nálunk is hatályos jogszabályba, ennek ellenére egy-két track erejéig úgy fest sikerült huzamosabb ideig elvarázsolnia magát, és az átlag emberből értetlen tekintet kicsikaró, nehezen megfejthető, sok Super Nintendo korszakból ismert, a Contra játékból kölcsönzött tónussal (emlékeztetőül), amitől azért már kicsit én csaknem úgyéreztem, elég, még a végén sok lesz a pulzálásból. Maximálisan minimális köd szerű zenék, amitől nagyon nem látunk tovább az orrunknál, de azért egy rendes fényszóróval, reflektorral lehet segíteni a dolgon, illetve van amikor magától felsejlik milyen vidéken is járunk. Jelenleg a Ghostly International kiadó színeiben versenyez ő. A lemezről pedig Dosh - Naoise c. trackje Cepia értelmezésében íme.
(Sublight Records, Canada, 2006)
