...következik. Eltelt jópár év, megjelent egy-kettő GE LP, meg az első lemez is eljutott még két másik kiadó tevékenységének hála Európa többi részére és az államokba is. Hervé ekkor még mindig bandázott a Blackalicioussal, és ezesetben kölcsön-vissza-besegédekezett készülő The craft lemezükben is, illetőleg a népszerűsítő roadshowból is kivette a részét. Ezzel párhuzamosan alapította a Honeycut triót (2006 körül ketyegett ekkor órája), ami megjelenő lemezével, és turnájával szintén nagy tömegek figyelmét vonta magára. Eközben már érlelődött a második GE lemez is, Hervét visszahívta az egyéni karrier, az őssejt, az egykoron minden komoly dolog kezdetét jelentő General E. Így történt, hogy 2008 őszére elkészült a második nagylemez, amit idén februártól helyezhetünk mi is a polcunkra. A stílus némiképp változozott, ugyanis a szemtelenül nyomakodó indie vonal ebbe a lemezbe is beledörgölte az arcát, habár már az előzőn is volt néhány soft-rock, jazzy felvillanás, egyfajta indie előfutárként, na ebből most még több lett. Összességében sokkal nyugaodtabb, egynesen light, kevesebb féle hanggal, kevésbé elektonikus, viszont még dallamosabb, jóval éneklősebb, néhol egészen Jamiroquait idéző a danolás, és az alap is, de ez csak néhol van. Ez az újabb lépés, amit a félpopulásrisból tett a pop kategória felé (már ha az, mint definiálható dolog létezik), még nagyobb tömegeket csípett halántékon, és fordíttatta fejét a GE felé. Bizton sokan ismerik már például a Little Lady nótát. Ezutóbbi lemezről szól ímhol a Raid the Radio.
General Electrics - Good City For Dreamers
(Discograph, UK, 2009)
