Előljáróban: van az úgy, hogy szükségét érzem elmondani, kérem a kedves kocsival közlekedő kollégákat, hogy amikor bicikliútra hajtanak rá, annak érdekében, hogy azon keresztül közelítsék meg a további úttesteket, kvázi mintha kereszetződésbe hajtanának be szíveskedjenek körülnézni és csak biciklisek híján ráhajtani a bicikliút felületére, különben könyörtelenül el fogom ütni őket biciklimmel, és aljas és meglehetősen kicsinyes módon bosszulom meg az ilyen baleseteket.
Ennyit a blog szócsőként való használatáról. A CYNE (kibontva: Cultivating Your New Experience) egy négytagú, az USA-ból egész pontosan Floridából jövő hip-hop formáció. Starship Utopia című lemezük 2008-ban jelent meg. 11 nagyon erős, politikai felhanggal és figyelemfelkeltő szövegekkel operáló, bólogatásra késztető szerzeményt tartalmaz. Maga a rappelési stílusuk meglehetősen délies, lüktető, önérzetes alapokban határozza meg ezt a zenét, amelyet egyébként majdnem meglepően egy nagyon gazdag, jazzes, trip-hop-os, jelentékeny zenei alap kísér; csak úgy önmagában is el lehetne hallgatni. Ez a fajta igényesség, a stíusok és a kulturák keveredése teszi a CYNE zenéjét, és azt aki lejátsza és azt aki hallgatja úgy álatalában menővé. A csapat lényegében a korai Nas, Public Enemy és Outkast zenéjéből merített annak idején amikor 2001-ben összeált. Azóta gyakorlatilag mindenkivel dolgoztak együt akik meghatározzák ezt a stílust amerikában és széles e világon. Most soroljam? Daedelus, Four Tet, Nujabes, The Roots, EL-P, KRS One, Talib Kweli, Dalek, Atmosphere, The Beatnuts, Sage Francis, Against Me!, Mr. Lif, ISIS, Push Button Objects, és ugye az elmaradhatatlan sokan mások. Én szerintem a legjobb szám erről az albumról a kilencedik track. Címe: Floatin', Seven Star, Soarse Spoken & Stres közreműködésével. Ezért most ezt a számot teszem ide a lejátszóba, és nem a címadót, ahogy rendszerint szokásom.
(Project: Mooncircle, USA, 2008)
