Ez egy igen praktikus album. Szeretem. Nagyon jó például hallgatni is. Fogom magam, és ülök mondjuk, és elindítom, és hallgatom. Hozzá kell tenni, hogy azért ez így egy fiktív szituáció, na de volt már így, meg gondolom lesz is, vagy nem. Lehet az is, hogy nem ülök, hanem esteleg megyek, és úgy is elég jól hallgatható. Vannak más előnyei is. Epstein legzsengébb kiadványa meglepő módon nem happyhardcore vagy citera szoló, ezzel ellentétben, és mindezek mellett leginkább határozottan önmegvalósító instrumentálok szemléje, amikből náhányra rászavalt egykét nemeslelkű cserkészpajtás, úgymint Seven Star és Russ Dawng, az RL66-tól. Egyik gyöngyszem a lemezen belül a perfidia c. track, ami még az áltagfogyasztó által is elviselhető, értelmezhető abstract hiphop helytálló képviselője. A nem szövegbélelt szekvenciák is túlmutatnak a közhelyes instrumentálokon, szelektíven összetűzedlet downtempo, jóravaló bass témák, tág horizontú, és vertikumú kedveskedő zenefagylalt, ráadásul édestölcsérben, rolettivel. Össze-vissza egy korrekt élményszerű cédé, nem kellett csalódnunk az ecuadori művész-polihisztorban, elejétől a végéig hallgatandó. Csak semmi pánik, könnyen emészhető. I.
